A Világegészségügyi Statisztikai Jelentés az Egészségügyi Világszervezet (WHO) éves összeállítása, amely a 194 tagállam egészségügyi és egészségügyi mutatóira vonatkozó legfrissebb adatokat tartalmazza. A 2021-es kiadás a világ COVID-19 világjárvány előtti állapotát tükrözi, amely azzal fenyegetett, hogy visszafordítja az elmúlt években elért haladás nagy részét. Bemutatja a 2000 és 2019 közötti egészségügyi trendeket országok, régiók és jövedelmi csoportok szerint, a legfrissebb adatokkal több mint 50 egészségügyi mutatóra vonatkozóan, amelyek a fenntartható fejlődési célokhoz és a WHO tizenharmadik általános munkaprogramjához (GPW 13) tartoznak.
Bár a COVID-19 történelmi mértékű válság volt, lehetőséget is kínál a globális együttműködés gyors fokozására és a régóta fennálló adathiányok pótlására. A 2021-es jelentés adatokat mutat be a COVID-19 világjárvány emberi áldozatairól, kiemelve az egyenlőtlenségek nyomon követésének fontosságát, valamint az időszerű, megbízható, gyakorlatias és lebontott adatok előállításának, gyűjtésének, elemzésének és jelentésének sürgősségét, hogy visszatérhessünk a globális céljaink felé vezető útra.
A COVID-19 hatása a lakosság egészségére
A COVID-19 világszerte jelentős kihívást jelent a lakosság egészségére és jólétére nézve, és akadályozza a fenntartható fejlődési célok és a WHO hárommilliárd célkitűzéseinek elérésében elért haladást.
A WHO hárommilliárdos célkitűzései a WHO és a tagállamok közös jövőképét jelentik, amelyek segítik az országokat a fenntartható fejlődési célok elérésének felgyorsításában. 2023-ra a következőket kívánják elérni: egymilliárddal több ember élvezzen jobb egészséget és jólétet, egymilliárddal több ember részesüljön egyetemes egészségügyi ellátásban (egészségügyi szolgáltatásokkal fedezve anyagi nehézségek nélkül), és egymilliárddal több ember legyen jobban védve az egészségügyi vészhelyzetektől.
2021. május 1-jéig több mint 153 millió igazolt COVID-19 esetet és 3,2 millió összefüggő halálesetet jelentettek a WHO-nak. Az amerikai és az európai régió a leginkább érintett, együttesen a világszerte jelentett esetek több mint háromnegyedét teszik ki, a 100 000 lakosra jutó esetszám 6114, illetve 5562, és az összes jelentett COVID-19-cel összefüggő haláleset közel fele (48%) az amerikai régióban, egyharmada (34%) pedig az európai régióban történt.
A délkelet-ázsiai régióban eddig jelentett 23,1 millió eset több mint 86%-a Indiához köthető. A vírus széles körű terjedése ellenére a COVID-19 esetek a mai napig túlnyomórészt a magas jövedelmű országokban (HIC) koncentrálódnak. A 20 leginkább érintett HIC a világ összesített COVID-19 eseteinek közel felét (45%-át) teszi ki, mégis a világ népességének csupán egynyolcadát (12,4%-át) képviselik.
A COVID-19 felszínre hozta a jövedelmi csoportok közötti régóta fennálló egyenlőtlenségeket, megzavarta az alapvető gyógyszerekhez és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, túlterhelte a globális egészségügyi munkaerő kapacitását, és jelentős hiányosságokat tárt fel az országok egészségügyi információs rendszereiben.
Míg a magas erőforrásokkal rendelkező intézmények az egészségügyi szolgáltatások túlterheltségével kapcsolatos kihívásokkal szembesültek, a világjárvány kritikus kihívások elé állítja a gyenge egészségügyi rendszereket az alacsony erőforrásokkal rendelkező országokban, és veszélyezteti az elmúlt évtizedekben nehezen megszerzett egészségügyi és fejlesztési eredményeket.
35 magas jövedelmű ország adatai azt mutatják, hogy a megelőző magatartások csökkennek a háztartások túlzsúfoltságának (a társadalmi-gazdasági státusz egyik mérőszáma) növekedésével.
Összességében a zsúfolatlan háztartásokban élők 79%-a (35 ország mediánértéke) számolt be arról, hogy megpróbál fizikailag eltávolodni másoktól, szemben a rendkívül túlzsúfolt háztartásokban élők 65%-ával. A rendszeres napi kézmosási gyakorlatok (kézmosás szappannal és vízzel vagy kézfertőtlenítő használata) szintén gyakoribbak voltak a nem zsúfolt háztartásokban élők körében (93%) a rendkívül túlzsúfolt háztartásokban élőkhöz képest (82%). Ami a nyilvános maszkviselést illeti, a nem zsúfolt háztartásokban élők 87%-a viselt maszkot az elmúlt hét napban nyilvános helyen, mindig vagy legtöbbször, míg a rendkívül túlzsúfolt körülmények között élők 74%-a.
A szegénységgel kapcsolatos körülmények kombinációja csökkenti az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a bizonyítékokon alapuló információkhoz való hozzáférést, miközben növeli a kockázatos viselkedést.
A háztartások túlzsúfoltságának növekedésével a COVID-19 elleni megelőző magatartások csökkennek
Közzététel ideje: 2020. június 28.